Úgy indult, hogy spárgás quiche-t akartam enni. Pár éve nagyon sokat sütöttem mindenféle formában, hússal, hús nélkül, piros zöldségekkel, zöldekkel, kereken, négyszögletesen, stb. Újítás képpen ki akartam próbálni egy gluténmentes verziót is. Kicsi kutatás a neten mindenféle gluténmentes recept után, amiből egyik sem tetszik – de mindegyikből hozok valamit.
Végül egy meleg májusi zöldspárgát kívánó napon kikísérleteztem a magam tésztaverzióját.
1 egység barna rizsliszt
1 egység csicseriborsó liszt
1 egység kukoricaliszt
fél zacskó sütőpor
2 tojás
só
Azért írtam egységet, mert ez itt fent nem szentírás, hanem „addig rakom bele a lisztet és a tojást míg tésztaállaga nem lesz” elvet követi. (Még jó, hogy a nagymamám megtanított tésztát gyúrni – szóval, aki ilyet látott, az előnyben.) Miközben pihenni hagytam a tésztát, elrongyoltam spárgát venni – és hazatértem spárgával, retekkel, zsázsacsírával, paprikával, újhagymával, gránátalmamaggal. Kicsit megszaladt a kezem, van ez így. Bort is hoztam, egy Petit Arvine-ra esett a választás.
Miután rájöttem, hogy nincs is nálam a kerek tortaformám, az egész quiche témát újra kellett gondolni: a tésztát leterítettem egyetlen hőálló tálam közepére, téglalapot formáztam belőle, rászórtam egy kis azték fűszerkeveréket, rárétegeztem a laktózmentes krémsajtot, a hagymakarikákat, felsorakoztattam a spárga szárakat és megszórtam Sbrinz sajttal (echte svájci csoda, hasonlít a parmezánra és mivel kemény sajt, kevés a laktóztartalma).
40 percre be a sütőbe. (Elméletileg előmelegített, de miután bekapcsoltam és elmentem teregetni úgy gondolta, hogy ő ezt ott egyedül nem csinálja tovább, szóval kb. majdnem hideg sütőt használtam…)
De nézzük a lényeget, az étel és a bor harmóniáját. A Fleur du Rhone Petit Arvine 2015-ből jó választásnak bizonyult. Eredeti svájci fajta, 1602 óta termesztik Valais kantonban. A címkén csirkéhez és tenger gyümölcseihez ajánlják – a spárgát lehagyták. Apró hiba, mert bizony nagyon jól muzsikált a zöldspárga roppanós-zöldes tavaszi frissességével és a krémsajt fanyarságával. Egy estére abszolút elérhető árban, kb. 13 frank.
Pici szénsav az első kortyokban, édeskés utóíz, fineszes, nem árulja el magát elsőre, ízben és illatban barack, őszibarack.
Fleur du Rhone Petite Arvine 2015, Valais
És egy kis ráadás:
Mivel természetesen nem fogyott el az egész üveg Petit Arvine, volt lehetőség összekóstolni más fogással is. Pár nap múlva vacsira készítettem egy irtó finom pastrami szendvicset, mustárral, paradicsommal, kaliforniai paprikával – és természetesen egy kis friss spárgával. Meg sem főztem, hagytam roppanni. (A hússal csaltam, nem én csináltam.) Megkockáztatnám, hogy még jobban tetszett a bor a szendviccsel, a savassága jól csúszott a sok friss zöldséggel és a pastrami fűszereit szépen lekerekítette. Egy másik vásárló leírása szerint, a bor kiváló, viszont másnap kemény fejfájással jár a fogyasztása. Ehhez tapasztalataim alapján annyit tennék hozzá, hogy mértéktelen fogyasztása esetén igen.
Pastrami szendvics spárgával
A spárgák figyelnek
P.S.: Nagyon rákaptam idén a spárgára, jönnek még étel-ital párosítások, amíg a szezon tart!