Egyetemi barátom hívta fel a figyelmem nemrégiben az alábbi cikkre a hvg gasztro rovatában: Mi kell a nőnek? A gyengébbik nem erős választásai. Nagyon tetszett a cikk, élvezettel olvastam az elején kvázi magamról – na jó, dizájner táskám nincs -, majd arról, hogy nőként miként is lehet máshogy kóstolni és bort választani. Jó vita – illetve párbeszéd indítónak tartom az írást, eleve a téma nagyon közel áll hozzám: a Nő és a bor! Mindenféle filozófiai eszmefuttatást félretéve – persze könnyen elkalandozom – maradjunk az esténknél, a cikk elején is vázolt jelenetnél: nő, munka, hazaérkezés, magassarkú le, bor pukkant, tehát:
Egy fárasztó munkanap után tökéletes választás a 2011-es évjáratú Barbár. A szekszárdi Heimann Pince vezető házasítása ez: 36% cabernet franc, 28% merlot, 18% tannat, 17% kékfrankos. A 2011-es évjárat a legfiatalabb, és talán most a legszebb 2014-ben. Csak úgy tobzódunk az erdei gyümölcsök áradatában, az elraktározott szekszárdi napfényben, mely egy korty után szépen átmelegít. Eleganciája kimagasló, hosszasan lecsengő ízével még sokáig emlékeztet szederre, málnára. Erős választás egy hétköznap estére, mert nem mindennapi, hanem igazán sokszínű borról van szó. De azért néha megérdemeljük, ugye? Mert a hétköznapi hedonizmus bizony nem bűn, hanem művészet!
Igaz, a Stílusgyakorlatuk már évekkel ezelőtt elrabolta a szívem, de ma már egy Barbárról sem mondanék le szívesen.
