Adventi koszorú Antonioval

Évek óta gyűjtöm a parafadugókat és mindenféle terveket eszeltem ki, hogy mire fogom őket felhasználni. Az egyik ilyen nagy terv az Adventi koszorú készítés volt. Idén úgy gondoltam ideje beáldozni az eddig lakásdekorként szolgáló dugókat. Ragasztópisztoly beszerezve, bor előkészítve. Nagyszabású terveim voltak: csak magyar dugók, Szekszárd és Villány elsősorban, elterveztem a sorrendet, szabályos felragasztás, felváltva jöjjenek a dugók, ne legyen egymás mellett sok Takler, sok Gere, sok Vylyan, satöbbi, satöbbi. Igen, ez elméletben sokáig és jól működött. Gyakorlatban meg kb. másfél percig. A koszorúkészítés első 10 perce egy vasárnapi miséhez hasonlított: Jesszus, folyik a ragasztópisztoly, Úristen, de forró, Jézus, hol a többi dugó??? Kezdtem pánikolni, majd ráéreztem a ritmusára, és valamiféle flow élmény is elkapott. Olyannyira, hogy a kóstolgatásról is megfeledkeztem közben. Aztán lett rajta mindenféle dugó itthonról, semmi sorrend, semmi előre elrendeltetés.

IMAG1846

Folyamatban…

Bár már erősen benne vagyunk a télben, fehér bort szavaztam meg a kézműves esthez, egyenesen Andalúziából. Antonio Barbadillo Castillo de San Diego 2012. Nagyon könnyű kis bor, illatban többet ígért, mint ami lett belőle. A szőlő fajtája Palomino, ezt a fajtát használják Sherry készítéshez is. Tevékeny estékhez jól passzol, tetszett a fehérvirágok játéka a pohárban, a zamatok lekerekednek, ám hamar eltűnnek. Az El Alma del Vino spanyol borblog a 2010-es évjáratból kóstolt, hasonló eredménnyel, kihangsúlyozva, hogy tudjuk mikor mit kell inni. Ez a tétel egy egyéjszakás kaland Antonioval.

IMAG1848_1

Végül komolyabb égési sérülések nélkül sikerült megoldanom a koszorúgyártást. Az idő elrepült, Bortündérből nem lesz Barkácstündér, a blogból sem DIY barkácsblog, de ha valakinek van sok dugója, ne ódzkodjon nekiállni felhasználni őket, jó móka 🙂

IMAG1864_1

A végeredmény: kicsit ferde, kicsit csapzott, de a mienk 🙂

P.S.: Ugyanitt parafadugó méretre vágást vállalok.