Monthly Archives: január 2014

Aligvárom

Egyik legkedvesebb barátnőmet és férjét vártam hétvégi vendégségbe és miután kitaláltam a péntek esti menüt, töprengtem a hozzá dukáló boron. Sokáig azért nem kellett, mert egyszerűen szembejött: Aligvárom. Mert alig várjuk a friss család első babáját, aki ekkor már nagyon szépen növekedett barátnőm pocijában. Még egy utolsó látogatás nálam, aztán már tényleg csak várni kell.

Nagyon szeretem “etetni” a barátaimat, pláne, ha jóétkű férfiak is vannak a körben. Pikk pakk elfogyott az általam megálmodott olivabogyós csirkemell a szezámos rizzsel. A Nyakas pincészet 2013-as Irsai Olivér, Chardonnay, Müller Thurgau, Pinot Gris és Sauvignon Blanc cuvéeje nagyon jól harmonizált a keleties szezámmal és pikáns csirkével.  Illata elbűvölő (kérek még!), friss, tökéletes kísérője igazi barátos estéknek. A férjjel megittuk a várandós feleség részét is, semmi nem veszett kárba.
Hasonló alkalmakra meleg szívvel ajánlom még a pincészet Irsai Olivérjét, meghitt baráti beszélgetések és ereszdelahajam bulik tökéletes kísérője, évek óta megbízható örömforrás.

Ahogy írom e beszámolót (kisebb fáziskéséssel), a kisasszony éppen kikívánkozik édesanyja biztonságából.
Kedves Kisasszony, Alig Vártunk!

Tringa – Cabernet Franc Reserve 2009

A szóban forgó bor igen sokat várt, hogy ismét ízlelőbimbóinkat kényeztesse. Először Vikinél, a Pohárszékben találkoztam ezzel a gyönyörűséggel, Tringa kóstoló kereteiben, amit maga a borász Gál Antal tartott októberben. Akkor annyira lenyűgözött a Franc összetettsége és bársonyossága, hogy beszereztem egy palackkal, a nagy elhatározással, hogy IGEN, ez lesz az idei karácsony bora. (Pohárszékről még sokat fogtok olvasni ezen a blogon, mert egy igazi kincses doboz.) És hogy miért is kellett sokat várni?  Nos, nemes egyszerűséggel, mert elfelejtettem hazavinni a vidéki karácsonyozásra….(Nem, nem vagyok szőke, csak egy kicsit lökött.)

Karácsonyi bor helyett a 2014-es év első bora lett egy Anya-Lánya est keretében. Mit is mondjak, soha ne legyen rosszabb évkezdés. Testes vörösbor, hosszú borsos lecsengéssel. Hozza azt, amit Szekszárdtól (és Villánytól is) várok: beleszagolok a pohárba, átjár egy kellemes bizsergés és otthon érzem magam. Nagyon jó kísérője volt életem első házi készítésű hamburgerének (amiből aztán tényleg nem sajnáltam az őrölt borsot), nem véletlen ajánlják elsősorban marha és vadételekhez.

És hogy Anyukámat idézzem: “Hát, ez Isteni!”

A pincészetről, boraikról itt olvashattok többet és rendelhettek online.
P.S.: Igen sok borkóstolón jártam már életemben, de a Tringa volt az első, amely után azt éreztem, hogy minden tétel tökéletes, és haza akarom vinni. Azonnal. Meg is vallottam Gál Antalnak megköszönve az élményt.