Még azt mondják!

Azt mondják, felnőttként nem lehet igaz barátokat szerezni. Vagyok olyan szerencsés, hogy ezt többszörösen megcáfolhatom. Mert az iskolás évek után is gondoskodnak ám az ember lányáról odafentről és mellé rendelik azokat, akik olyanok, mint ő. Még egy (A!) munkahelyen is. És ő előttük ajtónk, szívünk mindig nyitva áll! Pláne, ha hoznak egy üveg bort is. 🙂 (Na jó, ha pörkölt tökmagolajat hoznak azt is imádjuk!) És mindezeket családi gazdaságokból, ökológia gazdálkodásból. Mert AGC barátném erre is figyel.

Pironkodott az általa választott borral, mert hát nem tudja, meg még soha, meg hogy én úgyis értek hozzá, és ez így milyen ciki, és jajj most milyen is lesz ez.

Bodor Borház Csongrád. Hallottam már róluk, hogy jó lesz az nekem, higgyem el, de még nem volt szerencsém a kóstolásra. Kicsi pincészet nagy csodákkal. Legalábbis a 2011-es Cabernet Sauvignon-juk, melyet ajándékba kaptam nagyon nagy élmény volt. Hmmm… csodálatos cabernet illat, sok sok szilva, meggy és egy kis tölgyfahordó, szép, bársonyos tanninokkal. Csend lett, ahogy beleszagoltunk a pohárba… A 2013-as évben a Város bora lett Csongrádon. Nem véletlen. Kis pince nagy bora. Ízében ugyanazt hozza, amit illatában – ezt nagyon lehet szeretni. Van tartása bornak, mégis jól csúszik.

Kedves AGC, légy oly szíves és hozz máskor is ilyen üvegbe zárt csodákat. (Meg tökmagolajat!) Köszönöm.

bodor