Gourmultunk

Néhány évvel ezelőtt lettem megszállott Gourmet Fesztivál látogató, azóta hál’ Istennek mindig sikerül találni valakit, aki el is kísér.

A terv mindig az, hogy jóllakottan megyünk oda, az árakat és az ételek mennyiségét ismerve, valamint szem előtt tartva azt is, hogy Édesanyám szerint én ott a világ pénzét el tudnám költeni. (Amúgy, tényleg.)

Nos, nem lakom messze a helyszíntől, ellenben a szemem már kopogott mire odaértünk Pünkösd vasárnap kora délután. Az éhség gyors csillapítása érdekében utunk egyből a Kreinbacher pulthoz vezetett, és az ünnepnap fényét emelve a borászat Brut Classic pezsgőjével kezdtünk. Nagyon citrusos, friss, furmint és chardonnay alapú pezsgő, tökéletes antré. Gyorsan legurultak a buborékok torkunkon, majd kértünk két pohárral a Nagy-Somlói cuvée-ből, 2012-ből és nagy tudományosan kitalálva a bor étel párosítást célba vettük a Villa Medici standját.

Előételnek hal carpacciot kínáltak, ízei szépen harmonizáltak a Nagy-Somlói -olaszrizling (51%), tramini (23%), szürkebarát (12%) és hárslevelű (7%) – házasítással. A bor teltsége, tölgyfahordós aromája elegáns kontrasztot mutatott a 3 tengeri hal vadságával.

DSC_2175

Lazac, vörös tonhal és vajhal carpaccio yuzuval, tengeri spárgával

Villa Medici

Főfogásként vörös húsok mesterhármasát kóstoltuk, nálunk már őzzel a bárány helyett, de ez nem rontott az élményen, sőt!

DSC_2176

Borjúszűz, bárány-t-bone és mangalica hurka krokett, fava babraguval, batátakrémmel

Villa Medici

Veszprém után Perbált céloztuk meg. Én kíváncsi voltam az általuk megálmodott paprikás csirkére: íme, hát nem cuki?

DSC_2215

“Tojásból lesz a csoda!” á la Kukori & Kotkoda

Walter vendéglő

Míg én a tollasokra fókuszáltam barátném a fülesekre. Elmondása szerint még sosem evett nyulat, amin én teljesen ledöbbentem, mivel én gyerekkoromban szinte nyúlhúson éltem. (Finánc nagypapám nyugdíjazása után nyúlvágóban dolgozott, szóval nálunk mindig volt. Hogy őszinte legyek, mi húsvétkor is nyulat eszünk, ezen többen ledobták már a láncot…) Nade, a perbáliak ropogós nyúlmája maga volt a tökély, amit egy MÁD Furminttal szorítottunk le 2013-ból. Még mindig friss savak, ásványosság Tokajból, acéltartályos erjesztés. Nagyon szép ivású bor, mindig megbízható, savak és citrusok ropognak együtt a nyúlmáj ropogóssal.

DSC_2217

Nyúlmáj ropogós zsenge tökkel és balzsamos eperrel

Walter vendéglő

Semmiképp sem akartam kihagyni a Rosenstein New York flódniját sem, kíváncsiságomat a szervírozás csak fokozta: fadobozban kínálták. Zseniális ötlet, a flódni hamar lecsúszott a Káli Kövek Rezeda Olaszrizling kíséretében, míg a doboz még mindig itt figyel mellettem a konyhaasztalon.

DSC_2258

Flódni: in a box

Rosenstein New York

A dobozra utaztam és flódni gyöngyszemet találtam benne

Az igazság az, hogy a nagy kedvencünk a Pörc Buda lett. Egyrészről, mert ember(lányához) méltó kóstoló mennyiséget kaptunk, másrészt a Pörcös srácok roppant jól elszórakoztattak minket, miközben a könyökünkig csöpögött a kolbász-, nyárs- és malaczsír. Imádjuk, amikor elegáns, fehér inges, fekete nyakkendős férfiak sütnek nekünk eszméletlen finomakat, pálinkával kínálnak és megnevettetnek minket. Ennyi gyerekek, nem annyira bonyolult a női lélek. Köszönjük!

DSC_2266

Pörc nyárs roston sütve

P.S.: Az igazság az, hogy többet ettünk és kóstoltunk, mint amennyit ez a bejegyzés taglal, az erről készült fotók a szerkesztőség mappáiban maradtak. Mélyen.

A csodás fotókat köszönöm szépen még csodálatosabb barátnémnak, Pazár Saroltának. <3

 

A nagy kékség – Málta

Tavasszal egy előrehozott nyaralás keretében családostól Máltán jártunk, ahol természetesen nem hagyhattuk ki a helyi borok kóstolását. Igen, Máltán is vannak helyi – bizony, jó borok.

Málta amellett, hogy a turizmusból szerzi legnagyobb bevételét, második lábként a mezőgazdaság mészköves talaján áll. Olyannyira, hogy sok területre már építési tilalmat vetettek ki, nehogy elfogyjon a termelésre szánt értékes föld, aminek csak a nagyon vékony felső rétege hasznosítható az egész sziget alapjául szolgáló mészkőréteg miatt.

Városnéző esti sétánk alkalmával be is tértünk Mellieha plébániatemplománál a helyi erők által is látogatott panorámateraszos bisztróba. Általánosságban elmondható, hogy Máltán vagy helyi borokkal találkozunk vagy olasz borokkal, kiegészítve néhány újvilági tétellel. Ami természetesen nem meglepő, hiszen a sziget csöppnyi mérete nem képes felvenni a versenyt a turisták által jelentett megnövekedett kereslettel.  Mi természetesen a helyi borokra koncentráltunk,  a legtöbb helyen van asztali bor – avagy a ház bora, amiket kár lenne kihagyni, mert nem fogunk bennük csalódni és nem hagyjuk ott a gatyánkat se ellenérték gyanánt.

Ezt nem akarják a helyiek se, aminek ékes bizonyítéka a következő beszélgetés a pincér és köztem. Miután nagy nehezen – találomra – kiválasztottam egy helyi chardonnayt, a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy mennyi az annyi.

– Is it fourty or fourteen euros? (40 vagy 14 euró?)

– It is fourteen!!!! It is not Monaco it is MALTA!! (14!!! Ez nem Monaco, hanem Málta!)

Hála Istennek, gondoltam magamban, mert én meg Magyarországról jöttem….

P1150198

A látvány és az ízvilág nemhogy 40 de 400 eurót is megérne

Amit semmiképp sem szerettem volna kihagyni, az egy máltai pincészet meglátogatása. Így egyik nap reggel többed magunkkal felkerekedtünk és a Három város (Birgu-Bormla-Isla) megtekintése után célba vettük a Marsovin pincészetet.

Anthony Cassar 1919-ben alapította a borászatot, mely egyike az első máltai borászatoknak. Ma közel 5 birtokon, 20 hektáron gazdálkodnak, melyek Málta és Gozo területén fekszenek.

P1150503

P1150506Marsovin szölők Marsaxlokk kikőtője közelében, Máltán. Gozón a legtöbb ültetvényt cédrusokkal veszik körbe, ezzel védve a szőlőszemeket a csontig hatoló hideg széltől. 

Magát a pincerendszert még a 17. században építették a Szent János lovagrend lovagjai. Az előtérben régi korok borászati eszközei köszöntenek minket, régi szüretek, kóstolások fotóival, illetve sok-sok dugóval, amit egyszerűen imádok. (Lehet, ez valami perverzió, lassan a saját otthonomból is kitúrnak.)

P1150476

P1150473

P1150474

Innen egy nagyon kis guszti kóstolóterembe érkezünk, ahol olívabogyók, helyi sajtok, aszalt paradicsom, falatnyi szendvicsek illetve kis pogácsák várnak minket; de nem mehetünk el megállás nélkül a számos oklével mellett sem.                                                              P1150467

P1150445

P1150407

P1150469

 Egy rövidke várakozás után elindultunk a pincébe….

P1150410

Az abszolút tágas, biztonságos és masszív (na jó, tényleg az) 400 éves csigalépcső

P1150411  P1150413

P1150414

P1150416

P1150417   P1150423

P1150424

P1150426

Legnagyobb büszkeség minket maroknyi magyarokat lent ért a pincében, ahol megtudtuk – és megláttuk – hogy bizonyos fajtákat magyar tölgyfahordóban érlelnek. Ez viszonylag új próbálkozás, 2-3 éve vásárolták az első hordókat Magyarországról. Rögtön nekiszegeztem kedves ‘idegenvezető’ borászunknak a kérdést, hogy honnan jött az ötlet??? A választ sejthettem volna: a jelenlegi ügyvezető felesége egy magyar hölgy. Nos igen, a csodás magyar nők 🙂

P1150432

P1150433

Na mit találtam én?

P1150435

P1150438Bortrezor vagy (bor)tárgyaló 🙂

P1150439

A pincéből visszatérve egy három tételből álló borsort kóstoltunk végig. Őszintén szólva, ezen a mennyiségen én egy kicsit meglepődtem, szerintem nem magyar garathoz és kíváncsisághoz méretezték. (A francia vendégek elégedettnek tűntek…)

Egy girgentinával kezdtük a sort, igazi máltai fajta, nagyon kedves, behízelgő, tiszta ízvilág, könnyű test, sok maradékcukorral és kevés alkohollal (10%). A  Marsovin borásza szerint ezzel a girgentinával nyugodtan lessasszézhatunk a tengerpartra és eliszogathatjuk strandolás és szörfözés közben, nem fog kettéállni a szemünk.  Ezt mondjuk el is hiszem, bár mi nem próbáltuk ki.                                                                                 P1150446

P1150442

Nem meglepő módon másodikként rosét kóstoltunk, Odyssey rosé, grenache és shiraz fajták cuvéeje; Odüsszeusznak dedikálva, aki Gozo szigetén hét évet élt egy barlangban a nimfa, Kalüpszó szerelmes fogságában.  Talán ha Kalüpszónak lett volna hasonló bora, akkor Odüsszeusz sem vágyott volna annyira haza…

P1150454

P1150446

P1150449 P1150450

Gyönyörű barackszín, epres és almás ízek, közepes test, magasabb alkohol. (Ezt már nem visszük strandra.) A szőlőt családi ültetvényeken szüretelték a Kalüpszó barlang közelében.

P1150451 P1150452

Végül egy nagyon szép 2013-as vörössel zártunk. Ismét egy máltai fajta, gellewza, egyből a szívünkbe lopta magát. Gyönyörű, komplex tétel, érett cseresznyeízzel és egy leheletnyi dohánnyal, melyet bársonyos tanninok kísérnek.

P1150453         P1150465   P1150468  Prémium tételek … majd következőre velük kezdjük

P1150470Ma már a pincészet nem titkolt célja, hogy Málta felkerüljön a világ bortérképére

P1150472     Visszamennénk…

P.S.: Célozzátok meg az utazási irodákat, még nem késő foglalni! Életem eddig legfinomabb tenger gyümölcseit itt ettem!