Tavasszal egy előrehozott nyaralás keretében családostól Máltán jártunk, ahol természetesen nem hagyhattuk ki a helyi borok kóstolását. Igen, Máltán is vannak helyi – bizony, jó borok.
Málta amellett, hogy a turizmusból szerzi legnagyobb bevételét, második lábként a mezőgazdaság mészköves talaján áll. Olyannyira, hogy sok területre már építési tilalmat vetettek ki, nehogy elfogyjon a termelésre szánt értékes föld, aminek csak a nagyon vékony felső rétege hasznosítható az egész sziget alapjául szolgáló mészkőréteg miatt.
Városnéző esti sétánk alkalmával be is tértünk Mellieha plébániatemplománál a helyi erők által is látogatott panorámateraszos bisztróba. Általánosságban elmondható, hogy Máltán vagy helyi borokkal találkozunk vagy olasz borokkal, kiegészítve néhány újvilági tétellel. Ami természetesen nem meglepő, hiszen a sziget csöppnyi mérete nem képes felvenni a versenyt a turisták által jelentett megnövekedett kereslettel. Mi természetesen a helyi borokra koncentráltunk, a legtöbb helyen van asztali bor – avagy a ház bora, amiket kár lenne kihagyni, mert nem fogunk bennük csalódni és nem hagyjuk ott a gatyánkat se ellenérték gyanánt.
Ezt nem akarják a helyiek se, aminek ékes bizonyítéka a következő beszélgetés a pincér és köztem. Miután nagy nehezen – találomra – kiválasztottam egy helyi chardonnayt, a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy mennyi az annyi.
– Is it fourty or fourteen euros? (40 vagy 14 euró?)
– It is fourteen!!!! It is not Monaco it is MALTA!! (14!!! Ez nem Monaco, hanem Málta!)
Hála Istennek, gondoltam magamban, mert én meg Magyarországról jöttem….
A látvány és az ízvilág nemhogy 40 de 400 eurót is megérne
Amit semmiképp sem szerettem volna kihagyni, az egy máltai pincészet meglátogatása. Így egyik nap reggel többed magunkkal felkerekedtünk és a Három város (Birgu-Bormla-Isla) megtekintése után célba vettük a Marsovin pincészetet.
Anthony Cassar 1919-ben alapította a borászatot, mely egyike az első máltai borászatoknak. Ma közel 5 birtokon, 20 hektáron gazdálkodnak, melyek Málta és Gozo területén fekszenek.
Marsovin szölők Marsaxlokk kikőtője közelében, Máltán. Gozón a legtöbb ültetvényt cédrusokkal veszik körbe, ezzel védve a szőlőszemeket a csontig hatoló hideg széltől.
Magát a pincerendszert még a 17. században építették a Szent János lovagrend lovagjai. Az előtérben régi korok borászati eszközei köszöntenek minket, régi szüretek, kóstolások fotóival, illetve sok-sok dugóval, amit egyszerűen imádok. (Lehet, ez valami perverzió, lassan a saját otthonomból is kitúrnak.)
Innen egy nagyon kis guszti kóstolóterembe érkezünk, ahol olívabogyók, helyi sajtok, aszalt paradicsom, falatnyi szendvicsek illetve kis pogácsák várnak minket; de nem mehetünk el megállás nélkül a számos oklével mellett sem.
Egy rövidke várakozás után elindultunk a pincébe….
Az abszolút tágas, biztonságos és masszív (na jó, tényleg az) 400 éves csigalépcső
Legnagyobb büszkeség minket maroknyi magyarokat lent ért a pincében, ahol megtudtuk – és megláttuk – hogy bizonyos fajtákat magyar tölgyfahordóban érlelnek. Ez viszonylag új próbálkozás, 2-3 éve vásárolták az első hordókat Magyarországról. Rögtön nekiszegeztem kedves ‘idegenvezető’ borászunknak a kérdést, hogy honnan jött az ötlet??? A választ sejthettem volna: a jelenlegi ügyvezető felesége egy magyar hölgy. Nos igen, a csodás magyar nők 🙂
Na mit találtam én?
Bortrezor vagy (bor)tárgyaló 🙂
A pincéből visszatérve egy három tételből álló borsort kóstoltunk végig. Őszintén szólva, ezen a mennyiségen én egy kicsit meglepődtem, szerintem nem magyar garathoz és kíváncsisághoz méretezték. (A francia vendégek elégedettnek tűntek…)
Egy girgentinával kezdtük a sort, igazi máltai fajta, nagyon kedves, behízelgő, tiszta ízvilág, könnyű test, sok maradékcukorral és kevés alkohollal (10%). A Marsovin borásza szerint ezzel a girgentinával nyugodtan lessasszézhatunk a tengerpartra és eliszogathatjuk strandolás és szörfözés közben, nem fog kettéállni a szemünk. Ezt mondjuk el is hiszem, bár mi nem próbáltuk ki.
Nem meglepő módon másodikként rosét kóstoltunk, Odyssey rosé, grenache és shiraz fajták cuvéeje; Odüsszeusznak dedikálva, aki Gozo szigetén hét évet élt egy barlangban a nimfa, Kalüpszó szerelmes fogságában. Talán ha Kalüpszónak lett volna hasonló bora, akkor Odüsszeusz sem vágyott volna annyira haza…
Gyönyörű barackszín, epres és almás ízek, közepes test, magasabb alkohol. (Ezt már nem visszük strandra.) A szőlőt családi ültetvényeken szüretelték a Kalüpszó barlang közelében.
Végül egy nagyon szép 2013-as vörössel zártunk. Ismét egy máltai fajta, gellewza, egyből a szívünkbe lopta magát. Gyönyörű, komplex tétel, érett cseresznyeízzel és egy leheletnyi dohánnyal, melyet bársonyos tanninok kísérnek.
Prémium tételek … majd következőre velük kezdjük
Ma már a pincészet nem titkolt célja, hogy Málta felkerüljön a világ bortérképére
P.S.: Célozzátok meg az utazási irodákat, még nem késő foglalni! Életem eddig legfinomabb tenger gyümölcseit itt ettem!