Author Archives: bortündér

Ezerjó! avagy családom és más állatfajták

Szülinap is, húsvét is…. Hűha, sok lesz ez a jóból… és a tágan vett családi körből is. Ilyenkor hova “menekül” az ember lánya? Roger Mórhoz 2012-be… ja, nem. A barátaihoz, akik sokadik szülinapján (khmmm… 17, már régóta…) miklóscsabival köszöntik. Előre tudni, hogy az este folyamán már nem érhet csalódás. Először nagy ámulás a csomagoláson, (M barátnőm keze munkája, őstehetség, szerintem tanítania kéne), majd ujjongás magán a boron. Bár már igen sok tételt végigkóstoltam miklóscsabitól, ajándékba még nem kaptam. (Végre, egy egész palack az ENYÉM.) Majd örömködés és vihogás a cimkén. (Vennem kell egy dorkót.)

Virágok, gyümölcsök, krémesség kecskehegyről – épp amire szükségem van. Napsugár a palackból. Nagyon jót tett neki ez a két év. Nem mondanám, hogy hűdekönnyű, inkább emlékezetes estekre, pillanatokra tartogassuk, de ne sokáig.

(A palack tartalmát azért szépen elosztottuk, nem tartottam meg az egészet magamnak. 😉 )

IMG_20140425_202553

Vannak dolgok

Elég régen ittam és kóstoltam a villányi Polgár pincészet borait. Pedig volt idő, az egyetem utolsó évei, amikor nagyon kedves WJ barátommal igen sok tételt magunkénak tudtunk a kollégium folyosóin Pécsen. Persze, úgy nem nehéz, ha valakinek villányi barátai vannak és kvázi a szomszédból hozza a borokat. 🙂  (Ha valakiben bármilyen kétely felmerült, leszögezem, mi tanultunk. Vizsgákra készültünk. Igen.)

Pár hete abszolút véletlen belefutottam a pincészet standjába egy kisebb budapesti (sajt)fesztiválon. Édesanyámnak, aki nálam volt látogatóban, egyből kértem a 2011-es Pinot Noirból egy pohárkát – azt mondta vöröset kíván, én meg igyekeztem a kedvében járni, ha már munkája miatt sokáig nem fér hozzá az isteni nedűkhöz. Én egy makacs megfázás után inkább csak fehér borok után nyúltam. Hát… egészen addig, amíg bele nem szagoltam Anya poharába…  Mondtam, hogy ez kell, most, én is ezt akarom, vissza is megyek a pulthoz. Mivel Ő igazi Anya, egyből mondta, hogy igyam csak meg az övét. (Komolyan, van még ember aki, ezt mondaná?) Gomba, bőr, cédrus, igazi villányi illatok, maga a csoda. Könnyű, de mégis tiszteletet kíván. A fahordó pont elég, nem tolakszik, könnyen iható, mégis intenzív Pinot Noir. Vettem is egy palackkal, hasonlóan szép esték, egymásnak örülős ünnepek még szebbé varázsolásához.

De a Tündérek élete nem csak játék és mese. A vásárolt palack kevésbé ünnepélyes, ellenben igen nehéz helyzetben került kibontásra. Egyedül. Mert Anya aznap este már a kórházban aludt. Egyedül szagolgattam a pohárba, egészen addig, amíg este a kapucsengő meg nem szólalt, és Á állt az ajtóban – akivel előtte telefonon megbeszéltük, hogy nem kell átjönni, mert jól vagyok, a körülményekhez képest – és aki mégsem hagy egyedül. A barát ott volt a bajban, osztoztunk ijedtségen, fáradtságon és boron. Polgár Pinot Noir 2011 társ volt örömben és könnyek közt is.

Szeretlek Anya!

Hálásan köszönöm Honvéd kórház.

U.I.: Figyelj és hívd a 104-et. Rögtön.stroke_kampany_2012_flyer

P.S.: I love you

Valahogy nagyon nehezen viselem a téli hónapokat, ezzel azért sokan vagyunk így. Valahogy jön néhány búskomorabb nap minden ok nélkül. Nos, ezt a telet sikeresen átvészeltem, nem volt semmi ok nélküli melankólia. Na de jött a március és a tavasz, (ja, hogy ennek amúgy örülünk!), csak két napja lefele görbül a mosoly… ok nélkül persze. Hál’ Istennek, tényleg csak két napig tartott, ugyanis a barátnőim előre gondoskodtak jólétem felől: foglalt helyünk volt a Pohárszékben Csetvei kóstolóra.

Csetvei Kriszti személyisége és a bor iránti szeretete beragyogta a kis teret. Öröm hallgatni, hogy milyen hozzáértéssel és átéléssel beszél a borairól, amiket mi is nagyon szerettünk. Nagyon tetszik, hogy minden borához ír és mond egy kis üzenetet. Nézzük miket hozott nekünk aznapra:

KL’ 13. Királyleányka tisztán, fröccsnek, elegánsan, királylányosan. Tökéletes választás komoly és komolytalan beszélgetésekhez egyaránt.

Egyből beleszerettem a 2012-es Traminibe, szerelem első kortyra, szerelem a levegőben! Abszolút szívecske.

Olaszrizling 2012-ből, Somlóról. Nagyon cuki, a Kő-Papír-Olló Papírja. Siessetek, mert nagyon fogy és kérdezzetek rá Cuki bácsira. 😉

Jf ’12. Őt nagyon vártuk mi is, igazán kíváncsiak voltunk erre a juhfarkra. És meg is érkezett fehér lovon ráadásul – imádtuk; igazi Somló. (A többi fehér lovon érkezőre még várunk. Címek a szerkesztőségben.)

Nap. Arany, bujaság, chardonnay. (Anything but chardonnay – e mozgalom követői megtérülnek a Naptól.)

Utolsó tételként a Babát kóstoltuk, és mielőtt megízleltük volna ezt a csodásan friss és könnyed rozét én teljes extázisba estem. Ugyanis a Édesapám beceneve Baba és idén lesz 50 éves  – ennél jobb születésnapi ajándékot nehezen találtam volna! Alig várom, hogy átadjam neki a palackokat. 🙂

P.S.: Csetvei Krisztitől és boraitól jobb kedved lesz!

Hordóminták kóstolója

Nem gondoltam volna, hogy vidéki – dunai lányként egyszer törzshelyem lesz a nagy Budapesten. Nos, a Kadarka Bár a Király utcában az a hely, ahol barátnőmmel mindig otthon érezzük magunkat. Hogy idézzem a kedves a tulajdonost, Árpit, “Áhh, ezek a lányok innen már orvosi igazolást is kapnak!”. Hát igen, van miért szeretni.

Januárban került sor a hordóminták kóstolójára. Még sosem voltam ilyen kóstolón, így nagyon szerettem volna részt venni és egy erős előző esti Ágnes nap ünneplés (szintén Kadarka) fáradalmait hősiesen legyőzve elmentünk. Nagy felfedezések, nagy rácsodálkozások a 19 tétellel való ismerkedés közben. Volt itt minden: virágos rét, bodzaszörp, valami süti, húsvéti torma, tömény gyógyszer, ananász, szétrágott Aspirin, maradékcukor, nagy potenciál, nagyon jó lesz (majd!), kékfrankos hordóminta sokk.
3 szívecskét is sikerült kiválasztani. (Szívecskével jelölöm, ha olyan borra lelek, amit később haza szeretnék vinni.)
Mégpedig:
Anonym Pince 1ből2 
Szentesi Nadapi “A” Cuvée 2012
Nyolcas Ádám Merlot 2012
(Ez lesz az a bor, amivel a hozzám következő felkiáltással forduló lányokat megtérítem: “jajj, én bort nem iszom” vagy “jajj, én vöröset nem iszom”, ne adj’ Isten “jajj, én szárazat nem iszom”.  Mission accepted.)

Aligvárom

Egyik legkedvesebb barátnőmet és férjét vártam hétvégi vendégségbe és miután kitaláltam a péntek esti menüt, töprengtem a hozzá dukáló boron. Sokáig azért nem kellett, mert egyszerűen szembejött: Aligvárom. Mert alig várjuk a friss család első babáját, aki ekkor már nagyon szépen növekedett barátnőm pocijában. Még egy utolsó látogatás nálam, aztán már tényleg csak várni kell.

Nagyon szeretem “etetni” a barátaimat, pláne, ha jóétkű férfiak is vannak a körben. Pikk pakk elfogyott az általam megálmodott olivabogyós csirkemell a szezámos rizzsel. A Nyakas pincészet 2013-as Irsai Olivér, Chardonnay, Müller Thurgau, Pinot Gris és Sauvignon Blanc cuvéeje nagyon jól harmonizált a keleties szezámmal és pikáns csirkével.  Illata elbűvölő (kérek még!), friss, tökéletes kísérője igazi barátos estéknek. A férjjel megittuk a várandós feleség részét is, semmi nem veszett kárba.
Hasonló alkalmakra meleg szívvel ajánlom még a pincészet Irsai Olivérjét, meghitt baráti beszélgetések és ereszdelahajam bulik tökéletes kísérője, évek óta megbízható örömforrás.

Ahogy írom e beszámolót (kisebb fáziskéséssel), a kisasszony éppen kikívánkozik édesanyja biztonságából.
Kedves Kisasszony, Alig Vártunk!

Tringa – Cabernet Franc Reserve 2009

A szóban forgó bor igen sokat várt, hogy ismét ízlelőbimbóinkat kényeztesse. Először Vikinél, a Pohárszékben találkoztam ezzel a gyönyörűséggel, Tringa kóstoló kereteiben, amit maga a borász Gál Antal tartott októberben. Akkor annyira lenyűgözött a Franc összetettsége és bársonyossága, hogy beszereztem egy palackkal, a nagy elhatározással, hogy IGEN, ez lesz az idei karácsony bora. (Pohárszékről még sokat fogtok olvasni ezen a blogon, mert egy igazi kincses doboz.) És hogy miért is kellett sokat várni?  Nos, nemes egyszerűséggel, mert elfelejtettem hazavinni a vidéki karácsonyozásra….(Nem, nem vagyok szőke, csak egy kicsit lökött.)

Karácsonyi bor helyett a 2014-es év első bora lett egy Anya-Lánya est keretében. Mit is mondjak, soha ne legyen rosszabb évkezdés. Testes vörösbor, hosszú borsos lecsengéssel. Hozza azt, amit Szekszárdtól (és Villánytól is) várok: beleszagolok a pohárba, átjár egy kellemes bizsergés és otthon érzem magam. Nagyon jó kísérője volt életem első házi készítésű hamburgerének (amiből aztán tényleg nem sajnáltam az őrölt borsot), nem véletlen ajánlják elsősorban marha és vadételekhez.

És hogy Anyukámat idézzem: “Hát, ez Isteni!”

A pincészetről, boraikról itt olvashattok többet és rendelhettek online.
P.S.: Igen sok borkóstolón jártam már életemben, de a Tringa volt az első, amely után azt éreztem, hogy minden tétel tökéletes, és haza akarom vinni. Azonnal. Meg is vallottam Gál Antalnak megköszönve az élményt.